Egyre több olyan posztot látok a különböző közösségi fórumokon, amelyből az derül ki számomra, hogy sokan érdeklődnek a lovas munkák iránt. Azt is látom, hogy sokan hoznak hirtelen döntéseket, melyeket később megbánhatnak. Lehet jól csinálni. Az alábbi cikkben néhány tanácsot adok tapasztalataimból merítve, hátha megspórolhatok néhány embernek néhány felesleges kanyart az életében.
Jellemzően a gyerekek és a kezdő lovasok azok, akik könnyen döntenek úgy, hogy lovas munkát szeretnének vállalni, és ha engem kérdeztek, ez szerintem nem „csak” az állatok szeretete miatt lesz egyre több. Sokan nem találják a helyüket ebben a felgyorsult világban.
Vannak néhányan olyanok is, akik pedig egyszerűen nem jönnek ki az emberekkel, és valamiért azt gondolják, hogy az állatok mellett könnyebb lesz. A lovasok túlnyomó többsége a lovas munka alatt azt érti, hogy a munkaideje nagy része lovaglásból áll. De a valóságban sokan nem is tudják, hányféle lovas munkakör létezik.
Az ő segítségükre röviden beszéljünk a legfontosabbakról!
Feltételezzük az egyszerűség kédvéért, hogy adott egy lovarda, amelynek a létező összes lovas tevékenységi kör szerepel a profiljában, egyértelműen elkülönítve. Persze ez a valóságban általában nem így van. Kik is dolgoznak egy lovardában?
Lovászok
Ők azok, akik a lovak etetéséért, trágyázásáért, karámozásáért és a körletrendért felelnek, valamint ha egy lónak baja van, általában ők veszik észre. Vagy legalábbis nekik illene. Egy jó lovász az állatorvos jobbkeze is tud lenni. A munka jó része fizikai, még ha nem is egyike a legkeményebbeknek, hosszú távon akkor sem nőnek való, ezzel nem árt tisztában lenni. Nem is olyan régen, akár csak száz éve egy igen megbecsült szakma volt az övék, és lehetne az ma is, ha nem neveznének lovásznak minden olyan embert, aki nem fél a lótól, és hajlandó kitrágyázni az istállót.
Nagy probléma, hogy tevékenységük a legtöbb helyen az alacsony bérek, az inkorrekt feltételek és az ebből adódó reménytelenség miatt előbb-utóbb sokaknál kialakuló alkoholproblémák következményeként a lovak életben tartására korlátozódik, a szakmai fejlődés nagyon nehézkes, viszont állandó emberhiánnyal kell számolni, mert nagyon sokan mennek külföldre szerencsét próbálni a jobb feltételek reményében.
Telepvezető
A lovászok napi feladatait kiadja, ellenőrzi, és közben karbantart, megjavít mindent, amit szükséges. Karámokat, villanypásztort, traktort, önitatókat, locsolót… Ha kell kaszál, rendet sodor, báláz, betakarít. Karbantartja a pályákat, nyírja a füvet, és több évtizedes szakértelmével vigyázza az egész telepet. Ha nincs egyéb feladata, vagy valaki kiesett a munkából, szükség szerint trágyáz, oktat, vagy lovagol.
Lóápolók
A hivatásos lovasok keze alá dolgoznak. Ápolják, felszerelik, esetleg bemelegítik, lesétáltatják, majd leszerelik, nyírják, takarózzák a rájuk bízott lovakat. Előfordul, hogy versenyekre is elkísérik a lovasokat. Ha szerencséjük van, lovagolhatnak egy-két szerényebb képességű, egyszerűbb lovaglású lovon. Ez egy tipikus női munka, ahol a lényeg az alaposság, a pontosság, és van némi fejlődési lehetőség is.
Belovaglók/munkalovasok
Az ő feladatuk a csikók nyereg alá tanítása, képzése, a rájuk bízott lovak napi mozgatása, fejlesztése, versenyekre, vagy eladásra való felkészítése. Minden rájuk bízott lóra fel kell ülniük, legyen az bármilyen. Kisebb lovardákban általában maguknak szerszámoznak fel, nagyobb helyeken, sok lónál gyakorlatilag egész nap lovon ülnek, és a lóápolók készítik nekik elő a soron következő lovat. Na, innentől beszélünk profi lovasokról. Meg lehet kérdezni őket, hogy a tizedik után mijük mennyire fáj, és mennyire kívánják a tizenegyediket-tizenkettediket.
Hivatásos versenyzők
Ők azok, akiknek lovardájuk, tenyészetük van, ők maguk pedig híres nemzetközi versenyek állandó résztvevői. Általában nem csak ebből élnek, van mellette egy vagy több cégük, mely a tőkét biztosítja a lovazáshoz. Ők már csak keveset lovagolnak otthon, viszont állandóan versenyre járnak, és a nevüket adják az eladásra szánt lovakhoz. Nos, ide… születni kell.
Lovasoktatók
Ők indítják el a kezdő lovasokat a lovaglás életen át tartó útján. Futószáras oktatással kezdik, utána pedig osztálylovaglással folytatják. Sajnos nagyon kevés igazán motivált, megfelelő alapokkal rendelkező oktató van ma itthon, mert nagy százalékuk néhány év után belesavanyodik az ezzel járó viszonylagos monotonitásba, vagy csak simán többre vágyik, és ezért vált. Pedig nagy szükség lenne rájuk.
Edzők
Egyénileg, vagy maximum kis létszámú csoportokban dolgoznak a lovasokkal. Aki versenyezni szeretne, szakágtól függetlenül szüksége van egy regisztrált, megfelelő szinten vizsgázott edzőre, ami már sokkal többe kerül, mint az osztálylovaglás volt. Szükség esetén segít a megfelelő ló kiválasztásában, és képzésében is, akár úgy, hogy ő egy ideig maga lovagolja, vagy versenyzik vele. Ezzel kapcsolatban van azonban egy fontos gondolat, nem baj, ha hallotok róla: „Egy problémát mindig az adott ló-lovas párosnak kell megoldani, csak az vezet tartós eredményre. A ló pontosan tudja, hogy ki ül rajta, és kivel mit lehet megtenni.”
Hogyan kerüld el a vakvágányokat?
Amit nagyon fontos tudni azoknak, akik lovagolni szeretnének hivatásszerűen, erre én is utólag jöttem rá: ahhoz, hogy az ember lovaglása érjen annyit, hogy fizessenek érte, először neki kell megfizetni a tanulópénzt időben, és anyagiak tekintetében is. Kell egy jó edző, kellenek jó lovak, akiktől meg lehet tanulni azt, amit később a fiatal lovakba fog tudni belerakni a lovas. És rengeteg lovat kell lovagolni, válogatás nélkül, minden nap.
Sokan megfelelő alapok nélkül úgy vállalnak el mindenféle lovas munkát, hogy abban reménykednek, valaki majd közben jól megtanítja őket lovagolni. Csakhogy ez általában a munkáltatónak nem érdeke. Ez csak akkor működik, ha valaki különösen tehetséges és különösen bátor is egyben, mert akkor van rá esély, hogy egy idősebb lovas maga mellé veszi kamikaze berepülő pilótának. Jellemzően az, aki már nem szándékozik összetörni magát a csikókon…
Ha nem ilyen vagy, akkor is kaphatsz lehetőséget motivációként hogy néha lóra ülj, de minőségi oktatást általában nem adnak mellé, versenyzési lehetőséget pedig szinte kizárt.
Ne dolgozz inkorrekt feltételekkel
Sajnos a lovas szakmákban nagyon gyakori, hogy valakit nem akarnak bejelenteni, vagy csak részmunkaidőben hajlandóak erre. Sok a negatív tapasztalat a fizetéssel kapcsolatban is. Nem kapják meg, vagy nem annyit, azt is késve, esetleg több részletben. Nem ragozom. Elsősorban a Te felelősséged, hogy csak korrekt feltételek mellett vállalj munkát, és ne hagyd magad a végletekig kihasználni.
Tudd magad hová tenni
Az pedig a legritkább eset, hogy valaki tudja azt, hogy pontosan mit tud, azt milyen szinten tudja, és mi az, amit nem tud. Nagyon fontos a reális önkép magunkról, mert akkor nagyobb eséllyel tud találkozni a munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat. Én is makacs voltam, alig akartam elhinni a páromnak, hogy többet érek azzal, ha civil munkám van, és mellette lovagolok annyit, amennyi csak belefér, anyagilag is jobban járok, fizikailag se teszem tönkre magam (kevesen gondolnak ilyesmire 10-20 évre előre), és a motivációm is megmarad.
Ezért is örülök, hogy szinte egyedüliként a lovas nappali képzés alatt, majd az követően, amikor már dolgoztam, levelezőn végigcsináltam egy egyetemet is. Nem volt könnyű, de ezt tanácsolom a mai világ minden fiataljának. Ijesztő, amilyen tempóban változik a világ, annyi lábon kell állni, ahányon csak emberileg lehetséges.
Ezen kívül össze sem lehet hasonlítani a mostani munkahelyemet a régiekkel. Egész más egy olyan helyen dolgozni, ahol van hová feljebb, van fejlődési lehetőség, mint egy olyanon, ami úgymond egylépcsős. Az öt évet, amit a lovas szakmában töltöttem, félreértés ne essék, semmire nem cserélném el, ezért is vallom, hogy „Nincsenek véletlenek, csak sokszor utólag értjük meg a miérteket.” Hiszen a lóval való bánásmód számomra ugyanolyan fontos, mint maga a lovaglás. Sokkal szívesebben tanulok olyasvalakitől, aki ha kell, megfogja a vasvillát, és az még jól is áll a kezében. Ezt pedig nem lehet pénzen megvenni…